Marcell és a kiskáptalan [antikvár]

Fedlapja kopottas, foltos, gerince megtört, deformált.
Részlet: "Marcell édesapja kezét figyelte. A fullasztó melegben az apa előbb felhajtotta ingének az ujját, sovány karjai most fügőbben mozogtak. könyöke előre, hátra forgott, ahogyan a piros követ rekeszébe illesztette és utána foglaló szerszámával körülkanyarította. két mozdulat és az apró rubin véglegesen megkapta a helyét a fülbevaló nagy köve körül. - Igen... Most össze kell majd szedned magad...- suttogta az apa és újabb piros követ ültetett a foglalatba. - A papok szigorúan tanítanak. Nem biztos, hogy itt is jeles leszel, mint Pesten. De ezt az évet majd csak kibírod valahogyan... Marcell közelebb hajolt az asztalhoz. A diófa levelei közül a szerszámok fölé esett a napsugár kis foltja és a kövek elevenen csillogtak."