Marci [antikvár]

Részlet: A Tisza erősen áradt. A rétet - így nevezték azt a többezerholdnyi legelőt, amely a gát és a Tisza között terült el - már elöntötte. A nyomorék fűzfák nyakig fürödtek az árban. A hullámok kékek és aranyosak voltak az édes őszi fényben, olyan szelíden nyaldosták a gátat, mint valami regénybeli bájos tó habjai. Általában az egész vidék üde színeivel, zamatos őszi napfényével olyan gyöngéd és finom volt, hogy annak, aki nem Tiszántúl született, eszébe sem juthatott, hogy veszedelem fenyegeti a környéket.