Mari története [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Fiume - Dieses Kind ist krank.' Hajnali öt óta álltak a sorban, 1915 egyre melegedő áprilisának egyik délelőttjén a fiumei rakodóparton, Laklia Mari a két kisgyerekkel, lépésenként közeledve a kikötőben magasodó hatalmas hajóhoz, amelyre a jegyük szólt. Akkor már több mint fél éve tartott a háború, de a kikötőben ebből senki nem érzékelt semmit. Mariék előtt a sorban magában álló szlovák férfi, tótos magyar beszédű, a lábával lökdöste előre a csomagját, mögöttük szerb család, szót sem tudtak magyarul, azok mögött fiatal magyar férfiak csoportja. Fejük fölött a szüntelenül rikoltozó sirályok, körülöttük a hosszú, egyenes rakparton ezernyi ember, mindenféle náció, hevenyészett kordonok között tekergő sorok. Minden sor elején, a part közelében asztal, azok mögött komoly, egyenruhás férfiak böngészték az eléjük lépők papírjait, rövid kérdéseket tettek föl. ' Ez a gyerek beteg.