Maria Chapdelaine [antikvár]

Részlet a könyvből:"Ite missa est."Megnyílt a péribonkai templom kapuja és az emberek özönlöttek kifelé.Egy perccel előbb még egészen elhagyatottnak tűnt fel a templom, amint feltűnt a Péribonika folyó fölött elhúzódó magas part szélén. A folyónak befagyott és hóborította felülete olybá tűnt fel, mint valami nagy síkság. Sűrű hóréteg fedte az utat is, meg a réteket, mert a szürke felhők közül kibukkanó áprilisi napfény nem adott semmi meleget és a nagy tavaszi esőzés még nem kezdődött meg. A hideg fehérség, a fatemplomocska, az út mentén álló, szintén fából épült házak kicsinysége, az erdő sötét mesgyéje, amelynek közelléte szinte fenyegetően hatott, minden-minden a zordon vidék kemény, nehéz életéről beszélt.De a fiatalemberek meg a férfiak íme átlépték a templom küszöbét, csoportokba verődtek a széles tornácon és a jókedvű köszöngetések, egyik csoportból a másikba átkiáltott gúnyolódó szavak, meg az állandó komoly, vagy tréfás beszélgetés mind arról tanuskodtak, hogy ezek az emberek olyan fajhoz tartoznak, amely mindig jókedvű és amelynek kacagását nem lophatja el senki.