Mária könyve [antikvár]

Leszállt az éj. A falu ajtai és ablaktáblái bezárultak, a nappali zajt elnyelte a sötétség. Joachim, az ács vékony bőrrel bevont támla nélküli zsámolyán ülve, ökölbe szorított kezében vászonba burkolt szederindákkal finoman erezett fadarabokat csiszolt, amelyeket megmunkálás után óvatosan egy kosárba helyezett. Fáradtságtól és álmosságtól elnehezült, megszokott mozdulatokkal dolgozott. Néha megállt. Szeméjai lecsukódtak, álla megereszkedett. A tűzhely másik oldalán felesége, Anna a kihunyó parázstól kipirult arccal gyengéd pillantást vetett rá. Ajkai mosolyra húzódtak. Leányára, Máriára kacsintott, aki egy gyapjúfonal motringot tartott neki kifeszítve. A gyermek cinkos pillantással válaszolt anyjának. Aztán Anna fürge ujjai olyan szabályos keveréssel és sodrással húzták a gyapjúszálakat, hogy azok egyetlen szállá lettek.