Márianosztra [antikvár]

EZ A KÖNYV nem mai keletű. Túlnyomó részében huszonöt esztendeje készen hevert, mígnem most kiadás alá került. Amikor a Magyar Tanácsköztársaság bukása után lezártak, elhatároztam, hogy börtönélményeink krónikása leszek. Mária-Nosztra fegyházának magánzárkáiban bőven telt volna időm erre, de az egymásután következett fegyelmi büntetések ("konokság" miatt), nemcsak egyedüllétet, hanem szigorított magánzárkát is jelentettek, azaz könyveimet, írásaimat elszedték, sőt a ceruzámat is. Igy a megszakításokkal magánzárkában töltött tizenöt hónap eseményeit csupán emlékezetembe írtam és papírra csak valamivel később vethettem, amikor 1922 elején a kicserélési akció révén a szovjetek országába jutottam. Az események és benyomások: oly frissen élteik bennem, hogy még a párbeszédekre is szinte szószerint emlékeztem. Most már nem mint krónikás fogtam a munkáihoz, hanem ahogyan az egyes jeleneteik és képek emlékezetembe tódultak, úgy írtam le azokat, későbbre halasztva időbeli elrendezésüket. Igy történt, hogy a harmadik résszel („Mária-Nosztra") kezdtem a munkát, mert ezek az élmények hagyták bennem a legmélyebb nyomokat, írásom néhány részlete egy magyar újságíró Moszkvában kiadott könyvében meg is jelent. Ezután az első részt írtam meg és néhány fejezetet a másodikból. Tovább nem folytattam, mert új munkaköröm - előbb Szárátovban, majd Grúziában - teljesen lefoglalt...