Márianosztra [antikvár]

EZ A KÖNYY lényegében régi keletű. Túlnyomó részében huszonöt esztendeje készen hevert, mígnem 1948-ban első kiadás alá került. Amikor a Magyar Tanácsköztársaság bukása után lezártak, elhatároztam, hogy börtönélményeink krónikása leszek. Mária-Nosztra fegyházának magánzárkáiban bőven telt volna időm erre, de az egymásután következett fegyelmi büntetések („konokság" miatt), nemcsak egyedüllétet, hanem szigorított magánzárkát is jelentettek, azaz könyveimet, írásaimat elszedték, sőt a ceruzámat is. így a megszakításokkal magánzárkában töltött tizenöt hónap eseményeit csupán emlékezetembe írtam és papírra csak később vethettem, amikor 1922 elején a kicserélési akció révén a szovjetek országába jutottam. Az események és benyomások oly frissen éltek bennem, hogy még a párbeszédekre is szinte szószerint emlékeztem. Most már nem mint krónikás fogtam a munkához, hanem ahogyan az egyes jelenetek és képek emlékezetembe tódultak, úgy írtam le azokat, későbbre halasztva időbeli elrendezésüket, így történt, hogy a harmadik résszel („Mária-Nosztra") kezdtem a munlíát, mert ezek az élmények hagyták bennem a legmélyebb nyomokat. írásom néhány részlete egy magyar újságíró Moszkvában kiadott könyvében meg is jelent. Ezután az első részt írtam meg és néhány fejezetet a másodikból. Tovább nem folytattam, mert új munkaköröm — előbb Szárátovban, majd Grúziában — teljesen lefoglalt. Tbilisziben (Tiflisz) néhány ismerősöm rábeszélésére egy kis részt, elbeszélés keretében összefoglalva, grúz nyelvre fordíttattam és ez meg is jelent egy ottani lapban.