Márianosztra [antikvár]

Ez a könyv lényegében régi keletű. Túlnyomó részében huszonöt esztendeje készen hevert, mígnem 1948-ban első kiadás alá került. Amikor a Magyar Tanácsköztársaság bukása után lezártak, elhatároztam, hogy börtönélményeink krónikása leszek. Mária-Nosztra fegyházának magánzárkáiban bőven telt volna időm erre, de az egymásután következett fegyelmi büntetések ("konokság" miatt), nemcsak az egyedüllétet, hanem szigorított magánzárkát is jelentettek, azaz könyveimet, írásaimat elszedték, sőt a ceruzámat is. Így a megszakításokkal magánzárkában töltött tizenöt hónap eseményeit csupán emlékezetembe írtam és papírra csak később vethettem, amikor 1922 elején a kicserélési akció révén a szovjetek országába jutottam. Az események és benyomások oly frissen éltek bennem, hogy még a párbeszédekre is szinte szószerint emlékeztem.Most már nem mint krónikás fogtam a munkához, hanem ahogyan az egyes jelenetek és képek emlékezetembe tódultak, úgy írtam le azokat, későbbre halasztva időbeli elrendezésüket. Így történt, hogy a harmadik résszel ("Mária-Nosztra") kezdtem a munkát, mert ezek az élmények hagyták bennem a legmélyebb nyomokat. Írások néhány részlete egy magyar újságíró Moszkvában kiadott könyvében meg is jelent. Ezután az első részt írtam meg és néhány fejezetet a másodikból. Tovább nem folytattam, mert új munkaköröm - előbb Szárátovban, majd Grúziában - teljesen lefoglalt. Tbiliszíben (Tiflisz) néhány ismerősöm rábeszélésére egy kis részt, elbeszélés keretében összefoglalva, grúz nyelvre fordíttattam és ez meg is jelent egy ottani lapban.