Máriapuszta tanitónője [antikvár]

Részlet a könyvből: Pitymallott. A búzamezők kalászbaérő zöldjén aranysávokat húzott végig a fölkelő nap játékos kedve. Fényből szőtt pántlikák lobogtak végig a tömérdek búzafejeken, amelyeknek sárgába érő zöldje a termés titkát takarta. A kelő nap friss melege a kalászoktól a tövéig végigpántlikázott minden egyes búzaszárat s vidám pity-palatyra hívta a búzaszemek hűséges madarát, a fürjet. A kis tanyaházban is kezdődött az élet. Ott fehérlett a nagy búzatenger kellős közepén égbemeredő nyárfákkal határolva. Elevenzöld függönyükből úgy lopódzott ki a gémeskút ostorfája, mint egy csupasz zászlórúd, amelyet megfosztottak ékességétől.