Marokkói kaland [antikvár]

Részlet a műből: Egy este - ha jól emlékszem, novemberben volt - az avignoni Hotel des Papes tornácán régi barátommal, a portással beszélgettem. Kedvetlenül nézte a csendes udvar magas platánjait. - Egyre nehezebb az élet itt Franciaországban, Monsieur. Különösen ami az idegenforgalmat illeti. Kutyarosszul megy. Tessék csak elképzelni: hatvan ágyunk van és csak két vendégünk; ön, Monsieur és még egy úr. - Ha mi sem lennénk itt, becsuknák a szállodát? - Dehogy, Monsieur, régi ismert ház ez. Harminc éve vagyok itt, végigharcoltam a háborút, a háború után visszajöttem és most társtulajdonosa vagyok a vállalatnak. Egyébként elnöke vagyok az avignoni frontharcos szövetségnek. Háromszor sebesültem meg. - Miért olyan rossz az üzletmenet? Vállat vont. - Hát a világválság! Az emberek otthon ülnek, nem mernek külföldre utazni. Amerikaiakat már nem is látni. Pedig azelőtt seregestől jöttek. Sokan magukkal hozták az autójukat is Cherbourg-ba vagy Le Havre-ban, aztán bebarangolták a szép Franciaországot, mint valami meghódított tartományt.