Marosszéki atyafiak [antikvár]

Részlet: A bekecsi pásztort széltire ismerték. Ha valaki valahol nevét kiejtette, már mosolyogtak. Ahol pedig Firtos Gergő is ott volt, onnan legalább aznapra elszaladt a bú és nevető jókedv ütött tanyát. Mondjon még valamit, rimánkodtak a gyerekek, "Hogy áldja meg az Isten" esenkednek a vénasszonyok. Fiatal és középkoru emberek ráütnek a vállára s nevetve mondják oda Gergőnek: - Nagy kópé vagy, Gergő, fele se igaz belőle. Hanem szomorúra fordult az örökké vidám Gergő sorsa. Ebben a nagy szomorúságban is Gergőt nemes szíve vezette, amely hangosan dobogta, hogy az első mindig felebarátod...