Márványkáosz [antikvár]

Részlet:Isten és közöttem állok én."Napok, sőt hetek óta próbálom felírni ezeket a betűket a falra, de egyik változat sem tetszik. Van, hogy öt-hat formában is Ott díszeleg, nézegetem, ízlelgetem a színét, a nagyságát, aztán egy reggel - szinte gondolkodás nélkül - ismét lemeszelem fehérre a falat és türelmetlenül várom míg megszárad, hogy újrakezdhessem.Ezt a jelmondatot választottam, mert mindazok közül, amelyeket kijegyzeteltem az olvasmányaimból vagy én találtam ki, végül is, ez tette a legnagyobb hatást rám persze fogalmam sincs, hogy mások számára is ugyanilyen hatékony lesz-e. Sok bizonytalan kísérlet után állapodtam meg ennél, miután a többieket vagy túl hosszúnak, vagy túl rövidnek, vagy pedig az adott cél szemléletében eredménytelennek ítéltem. Ne mondjam, hogy némelyiket egyenesen zagyvának. Fogalmam sem volt már, hogy mi lehetett azokban a pillanatokban az a képzettársítás, az a körülmény, ami miatt akkor jelentősnek tartottam őket. Mint pl. azt hogy: harmadik típusú találkozás Istennel. Ezt egy kristály és gömbjóslással foglalkozó könyv első oldalán olvastam. Ez a könyv mindjárt azt is kijelenti, hogy a kristályjóslásban rejtőzik az emberiség jövője, illetve a megismerés és az eljövendő sorselemzés minden lehetősége.Mint minden jelmondat-választó ember, én is jobban szerettem volna egy egészen saját gondolatot, egyetlen mondatba tömörített eszme-parancsot felrajzolni a falra, ám hamar rájöttem arra, hogy én nem is vagyok igazi jel-326