Márványsír [antikvár]

Részlet a könyvből: "Halottak napja volt, már erősen alkonyodott. Eleredt az eső és sűrű, hideg zuhatagával gyors távozásra kényszerítette a síroknál gyertyákat gyújtogató, rendezgető, magukban imádkozó embereket. Az eső és a nyomában támadt szél minden gyertyát eloltott a sírokon, még a befőttes üvegekbe állított mécsesek is sercegve mondták fel a szolgálatot. Sötétség borult a temetőre, csupán a bejáratnál épült parányi portásfülkében világított a villany, s kellemes meleget árasztott a Minikalor olajkályha. Az öreg temetőőr szundikált a tanácstól kiselejtezett, de itt még fényűzőnek számító íróasztalnál, nem zavarta az sem, hogy a rádió meglehetős hangerővel valamiféle kamarazenét sugárzott. Az öreg egy darabig még figyelte a hozzátartozók autós, buszos, biciklis menekülését, de amikor az utolsó jármű is elkanyarodott a díszes, vasráccsal ékesített temetőkapu elől, végképp erőt vett rajta az álmosság."