Mátyás Anna- Rövidáru [antikvár]

Havazott Anna az iskolából sietett haza. Csizmás lába kíméletlenül taposta a frissen lehullott csillogó hópelyheket. Szíve dobbanásait télikabátja alatt érezni vélte. Egy, kettő, három, négy Valójában szapora lépteit számolta, azok tűntek szívdobbanásoknak. Örült a havazásnak, a tiszta fehérségnek, de elsősorban Bajor Ági közlése foglalkoztatta. Osztálytársa a szünetben félrehívta, meglepően kedvesen kérdezte. - Anna! Akarsz tánciskolába járni? Most, hogy a viszonyok már részben rendeződtek, anyukám megengedte, hogy néhány leányt és fiút meghívjak hozzánk. Tánciskolát rendezünk a nagy ebédlőben. Vasárnap délutánonként 5-től 8-ig, Etelka néni - tudod, a tánctanárnő - eljön hozzánk. Tizenöten lennénk, nyolc fiú és hét leány. Lenne kedved? Már hogyne lenne kedve! Bajor Ági az Ipari és Kereskedelmi Bank igazgatójának a leánya. Az ő édesapja főpénztá-rosa a banknak. Édesanyja úszni fog a boldogságban, ha a vasárnap délutánokon, díszbe öltözve, elkísérheti leányát az igazgatóék elegáns lakásába. Amíg a fiatalok az ebédlőben táncolnak, az igazgató úr felesége, a doktorné, a volt alispán és gyógyszerész neje, a többi kísérő mamával együtt az úri-szobában társalognak. Igen, a mama boldog lesz és ő is. Táncolhat! Bajor Ági azt is megsúgta, hogy Sas Feri is ott lesz. Lágy pihékben, egyre erősebben hullott a hó. A hópelyhek megtapadtak kislányos télikabátjának szőrmegallérján, hajfürtjein. A csillogó, apró kristályok kipirult arcán hamar megolvadtak. Elővette zsebkendőjét, szárazra törölte bőrét, hogy további hókristályoknak csináljon helyet. Kabátja is kiszolgált már. Kellene egy új. A mamája nem biztatta, nem merte meg se ígérni. Az elmúlt néhány év nagyon nehéz volt. A koronát lejre cserélték, alig maradt pénzük. Apa betegsége sokba került. Bátyja, Sanyi, miután hazatért a harctérről, nem tudott elhelyezkedni. A kicsik nőnek. Marika már iskolás, Pityut beíratták az óvodába. O maga jövőre felsős lesz. A gimnázium többe kerül. 7