Mátyás király 1. [antikvár]

1. Rész 1442 nyarának elgje DrinApoly^ A szultáni palotában egymásnak adták a kilincset a külföldi követek és a hírvivők. Az őrök átvezették őket a pazar udvaron, ahol a színpompás virágkelyheken ezernyi méh döngicsélt, és a márványból faragott kutakból kristálytiszta víz bugyogott. A hosszú medencében aranyhalak fickándoztak, és a magas kőkerítés túloldalán a szultán solymászai röptették a nemes vérű vadászmadarakat. Fecskék cikáztak a világoskék levegőégen, aztán lecsaptak a csodálatos parkok és a kövezett utak fölé, a Marica lustán ballagó vizének ártere felől pedig gödények, veszekedő gémek kiáltását hozta a szél. A szultán csodaszép méneseit is a folyóra hajtották itatni, és pattogott az ostor a csikósok kezében. Tudott élni a török - már amelyiknek módja adódott rá. Hódító seregei, a szomszéd országokat, fejedelemségeket dúló, fosztogató csapatai megteremtették hozzá az alapot, amiből néhanapján a szolganép is csippenthetett magának - no persze a rabszolgák nem, csakis a szabadok. A szultán soknemzetiségű, egyre terjeszkedő birodalmában - így tartották - száz nyelven beszéltek az emberek. Legyen bár hírhozó futár vagy követ, egytől egyig szorongva lépett Murád^ szultán fényességes színe elé, mert soha senki nem tudhatta, 1. Drinápoly (ma Edirne, Törökország) Konstantinápoly elfoglalása előtt a törökök fő európai székhelye volt. 2. II. Murád szultán (1401-1451), Hunyadi János ádáz ellenfele jelentős szerepet játszott a törökök Erdély és a Délvidék felől történő terjeszkedésében.