Mátyás király legendás bizalmasa [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az Úr 1443. évében, február havának 21. napján, hideg, fagyos tél köszöntött Erdélyre. Száguldó hófelhők uralták az eget, alig engedték keresztül a napfényt. A hónap derekáig makacsul tartotta magát a hideg. Amikor viszont megenyhült az idő, és a viharos északnyugati szél ereje is alábbhagyott, súlyos szürke fellegek telepedtek a hegyekre. Az enyhe nappalokon időnként havazott, éjszakára pedig átláthatatlan ködtől szürkült el az egész világ. Ködfátyolban úsztak a hegycsúcsok, zúzmara díszítette a fenyőerdőket. A szorosokat és a völgyeket elzárták a hótorlaszok. Miután a Ruszkai-havasok vidékéről elvonult a hóförgeteg, és a maradék felhőket is elsodorta a szél, szép tiszta égbolt borult a behavazott tájra. Éjszakánként rideg fénnyel hunyorogtak a csillagok. Csodálatosan szép lett a vidék. Ez a sziporkázás azonban nem tartott soká. Egy hideg hajnalon ismét fagyos északi szél söpört végig a Maros völgyén, sötét hófelhőket hajtva maga előtt. A változó időjárás bizonytalanná tette az embereket. Február közepén enyhült ugyan valamit a tél hideg szorítása. Ekkor a vastag hótakaró is összeesett kissé, de február 21-én reggelre, egy heves szélroham hatásár megint beborult az ég, és nagy szemű, csillogó hópelyhek kavarogtak a Maros völgye fölött."