Mauprat [antikvár]

GEORGE SAND (1804—1876) Százötven évvel születése s majdnem nyolcvannal halála után mit tudunk ma George Sandról, a múlt század legünnepeltebb, legszenvedélyesebben vitatott, legbátrabb, legtermékenyebb s legeredetibb írónőjéről? Mi maradt meg műveiből, amelyekkel egy félszázadon át legalább három nemzedéket tanított és gyönyörködtetett, lázított és lelkesített, akárcsak legnagyobb kortársai, mint Balzac, mint Victor Hugó az irodalom körén belül, mint Liszt, mint Chopin, mint Delacroix, a nagy romantikus alkotók közt, s akik nemcsak kortársai, hanem barátai is voltak s vele együtt teremtették meg a sajátosan francia romantikát? Mi maradt meg legendájából, amely a század közepén még műveinél is hatékonyabb volt, merész szellemi hadjáratai s méginkább szerelmei miatt — s amely még ma sem hagyja tisztán látni ii'odalmi helyét és jelentőségét? Mi címen kerül George Sand a Világirodalom Klasszikusai közé, ő, a vérbeli romantikus, a romantika megtestesítője, akinek személye és munkássága mintegy ellentmondani látszik mindennek, ami „klasszikus", vagyis a mértéknek, a hagyománynak, a fegyelemnek és a bölcsességnek? S mi vonzotta feléje kora egyéneit és tömegeit, micsoda új hit vagy varázslat, micsoda új szépség vagy paradicsom hirdetése, hogy legnagyobb honfitársai egyenrangú lángészként értékelték, hogy Sainte-Beuve éppúgy mint Renan vagy Taine, a kór legelső kritikusai s legkritikusabb elméi egyforma csodálattal emi legetik, hogy Balzac éppúgy szereti, mint egy nemzedékkel később Plaubert, hogy az angol George Eliot, vagy az amerikai Beecher Stowe éppúgy rajong műveiért, mint az orosz Scsedrih vagy Dosztojevszkij, mint nálunk Eötvös vagy