Mauprat [antikvár]

„A ​Mauprat – írja Gyergyai Albert – nem csupán George Sand írói pályájának s a romantikus regénynek talán legmagasabb csúcsát jelzi, hanem egy szenvedélyes élet lassú lecsillapodását, a végleg meglelt szülőföld, a megfékezett ösztönélet, a természet s a távoli forradalom annál szebben zengő együttesében, mivel mindez spontánul, zene módjára tör fel benne, fokozatosan, dallamosan, fájdalmasan és kibékítőn, mint a legszebb liszti muzsika… A romantikus regény varázsát, hangulatát, muzsikáját legszebben, legtöretlenebbül a Mauprat-ban találjuk meg – a Mauprat-ban, amely már George Sand életében egyik legnépszerűbb regénye volt, s amely felépítése, célzata, egész légköre révén, mondhatnánk: klasszikus példája műfajának… Bernard de Mauprat, a regény hőse maga mondja el, túl nyolcvanadik évén, élete és szerelme tanulságos törénetét… Edmée és Bernard szerelmét egyre több motívum színezi, hátráltatja vagy segíti, és a regény fordulópontján, amikor Bernard ártatlanul börtönbe és törvényszék elé kerül, úgy hangzik fel a védelme, mint egy megváltó harsonaszó… Bernard-t… ezt a kezdetben oly féktelen és csiszolatlan ösztönembert többen is próbálják civilizálni: de a pap nevelése csődöt mond, a szerelemé, vagyis Edmée-é, már hathatósabb… A regény nagy szépsége: Edmée, a jóságnak és nemességnek, a bátorságnak és a büszkeségnek ez az elragadó megtestesítője maga a romantikus regényhősnő!” A Mauprat-nak ez az új kiadása bizonyára éppúgy meghódítja majd az olvasókat, mint a korábbiak.