Íme, Európa [antikvár]

Szeretem a tavaszt. Az égbolt tengerkék, ha a csendre vágysz, megtalálod a madarak oly kedves csicsergését. A természet újra élet. Ilyenkor szinte kötelező, hogy nekibuzdulva érezzük, élni kell, tovább építkezni, másokra is figyelve. Egy tavaszt azonban szeretnék életem naplójából örökre törölni. A fájdalmas emlékek azonban az ember életében kitörölhetetlenek. 1983. május harmadikán valamilyen megbeszélésről érkeztem munkahelyemre. Zakómból csak félig bújtam ki, amikor az asztalon egy kézzel írt üzenetet fedeztem fel. Ma sem felejtem ezt a megbicsaklott mozdulatot, miközben bénultan olvastam egyszer, kétszer, többször.