Med. univ. Dr. Bradley [antikvár]

Részlet a könyvből: "Október 31-én, pénteken, azon a napon, amelyen rendelőjét át kellett adnia annak a fiatalembernek, aki megvette a praxist, este hat és nyolc óra között, dr. Bradley, mint rendesen, megtartotta a rendelőóráját. Utoljára. Pont hatkor belebujt a piros gyapjúpapucsba. Milyen jóleső megkönnyebbülés volt fáradt lábának ez a kényelem, legalább tíz kilométert topogott az utolsó nyolc óra alatt! Keresztülcsoszogott a keskeny folyosón, amely alig volt szélesebb, mint egy hajónak a kabinfolyosója. Ez kötötte össze a Halesby Road és a Grabb's Lane sarkán a háznak azt a részét, ahol a lakása volt a rendelőjével. A ház egyemeletes épület volt és két részből állott. A külső rész, amelybe közvetlenül Crabb's Lane-ből lehetett belépni és amelynek küszöbén pácienseinek három nemzedéke dörgölte le udvariasan a Black Country sarát, vagy rázta le a havat a cipőjéről, ezt a külső részt vályogfal osztotta ketté. Az épület belső felét két aránytalan részre osztotta egy fal, amelynek nem az volt a rendeltetése, hogy a rendelő csendjét biztosítsa, hanem az, hogy a laboratóriumnak, ahol az orvosságot keverte a doktor, bizonyos szentélyszerű elzártságot kölcsönözzön. Ezen a közfalon túl, - olyan alacsony volt, hogy mikor az orvosságot keverte, dr. Bradley kopasz feje kilátszott a fal fölött, - egy hosszúkás helyiség húzódott, amely sohasem kapott nappali világosságot."