Medárdus [antikvár]

Részlet a könyvből:HazafeléAmikor az első-emeleti lakás ablakából kihajolt s kinézett az éjszakai utcára, két lovast látott kapujuk előtt. Ezek dobogása ébresztette fel, már messziről hallatszott a csattogás, szinte látta, hogy csorbul a szűk utcácska aszfaltja alattuk! Sokáig csodálkozott és eszmélkedett: lehetséges volna? lovasok az alvó Pest házrengetégében, az éjszaka végtelenéből érkező lovasok? Valószínüleg ez a csodálkozás ugrasztotta ki az ágyból (ő legalább is úgy hitte, hogy felpattan, rugalmasan, biztos járással megy egyenesen a szoba nyitott ablakához, valójában azonban tétova lebegéssel, botorkálással indult el és érkezett oda) s az álombeli sejtelem, hogy neki szól a különös látogatás.Nem csalódott.Ilvay János állt ott a kapu alatt, diákkori, kolozsvári barátja, akinek kastélyában különös napokat töltött egykor kamaszkorában; a másik lovon pedig egy öreg kalotaszegi ember ült, Vince András Bandikó, ifjú ura csatlósaként.