Meddig jössz [antikvár]

1. Látod az ott az ernyő alatt, az vagyok én. Az a végtelen eső esett nyár elején Csukva hoztad a kék esernyőt, S rajta lógott a körömcipőd, De volt, igazán volt egy szép napunk. Volt, igazán volt egy szép napunk. Egyetlen fotóm van Miklósról. Lehetne ezer is, ha kivagdostam volna a képét színházi magazinokból vagy időben felvásárolom az egykori trafikok színészfotókészletét. Húsz évet késtem. Minden tekintetben. Az én fotómon Miklós alakja belemosódik a londoni ködbe. Már nem tudom, melyik két híd között áll a Temze fölső rakpartján valahol. Elég messze vagyok tőle ahhoz, hogy zavartalanul lefényképezhettem, és ahhoz is, hogy őt ne zavarjam. Telefonál. Nem néz rám, észre sem vette, hogy lekaptam. A képet már csak itthon néztem meg tüzetesen. Amikor előhívattam a tekercset, még ott, a háztartási boltban izgatottan előkaptam a zacskóból. Azt szerettem volna, ha látok Miklós arcán valami kedvességet, nyugalmat, kisimultságot. Mert akkor láttam. De a fotón elnéz a bal oldali híd irányába, kizár mindent és mindenkit, engem is, és szokásosan űzött az arca. A másik kezében egy céundás szatyrot szorongat. A feleségével beszél, aki-