Médua [antikvár]

Istenem, de nehéz volt a bőröndöm! Magam sem értettem, miért kellett ostoba módon ennyi könyvet összepakolnom. Előző nap kertészkedés közben megsérült egy izom a derekamban, és erős fájdalmat éreztem. Nyilván taxival is kimehettem volna az állomásra, ott pedig hordárt fogadhattam volna. De ki nem állhatom sem a taxikat, sem a hordárokat. Francine, a feleségem szerint ez fukarság, amit a szüleimtől örököltem. Most kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy igaza van. így hát, amikor felraktam a bőröndömet az Adinkerke-be menő vonatra, fáradtnak és szörnyen rosszkedvűnek éreztem magam. Épp csak kezdtem kilábalni a depresszióból, és semmi jót nem vártam ettől a tengerparti üdüléstől, amit Delporte doktor már több ízben javasolt. Leültem egy sarokba, és hamarosan elszunnyadtam. Arra ébredtem, hogy nagyot rázkódik a vonat. Hallottam, hogy azt kiáltják: - Lichtervelde! - Máris? - gondoltam. - Akkor több mint egy órát aludtam! Az ablakon át egy pillantást vetettem a tájra. Egész nyáron esett az eső, és mint rendesen, most is barátságtalan volt az idő. Az őszi reggelt a köd még borúsabbá tette. A fák úgy lebegtek a levegőben, mint a léggömbök, melyeket egy szál zsinóron tartanak. Sápadt nap vonszolta meleget nem adó korongját a horizonton, és az én arcom sem volt kevésbé mogorva, mint az övé. A kupéban egy hölgy sálat kötött. Az egyik ülésen valaki ottfelejtett egy újságot. Felvettem, és a koreai haditudósító beszámolója annyira lekötött, hogy a dixmude-i állomáson nem figyeltem a felszálló utasokra. Bár az újságcikk erősen felkavart, nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy figyelnek. Mivel kényelmetlenül éreztem magam, leeresztettem az újságot. A velem szemben ülő fiatal nő azonnal elfordította tekintetét.