Mefisztó [antikvár]

Hendrik Höfgen becsvágyó színész, aki a náci korszakban fényes karriert befutva vidéki komédiásból a Berlini Állami Színház ünnepelt intendánsa lesz. Döntésével, hogy a hírnevet és sikert becsülete fölé helyezi, a nácik engedelmes eszközévé válik. Egy tábornagy a szárnyai alá veszi az ambiciózus és mindenre elszánt Höfgent, akinek lassan feltűnik, hogy a hirtelen jött hírnév és a befolyásos barát komoly áldozatokat követel: felesége elhagyja Németországot, zsidó barátja eltűnik, és félő, hogy őt is megleckéztetik. Höfgen parádésan alakítja Mefisztó szerepét a színpadon, s csak a pályája csúcsán ismeri fel, hogy sikere egyéniségének feladására és környezete elárulására épül, és a valóságban ő maga is szövetséget köt az ördöggel. A Mefisztó 1936-ban jelent meg első ízben, s azóta már számtalan kiadást ért meg. Főszereplőjét a hajdani elveit a káprázatos karrierért feláldozó Gustaf Gründgenstől, a Harmadik Birodalom legnépszerűbb színészéről, Göring kegyeletjéről mintázta az író. Klaus Mann zseniális regényéből, Klaus Maria Brandauer főszereplésével, Szabó István rendezett játékfilmet, amiért 1982-ben elnyerte a legjobb, nem angol nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Kritikusai szerint a film páratlan módon mutatja be az elnyomók és megnyomorítottak kapcsolatát, a nácizmus természetrajzát, a személyiség feladásának becsvággyal kikövezett útját, illetve "a szereppel" való önpusztító azonosulást. A film sikerének köszönhetően a Mefisztó többszörösen is bevonult a halhatatlan művek közé.