Megátkozottak [antikvár]

Thomas Onearon felkelt, mert úgy vélte, hogy valaki vagy valami motoszkál a fedélzeten. Rossz alvó létére mindig ébren aludt. De ma szokatlan zümmögéssel izgatta fülét az éjszaka. Hangtalanul lépkedett a durva kókuszpokrócon elnyúló vastag flamand szőnyegen. A jacht valamennyi helyiségében egyformán ezzel volt fedve a padló. Mr. Onearaon gyűlölte az éjszaka hangjait. Főleg azokat útálta, amelyeket nem lehetett biztosan meghatározni. Hatvan év leforgása alatt semmi sem idegesítette úgy, mint a lárma. Newyorki irodájában nyomatékosan figyelmeztettek minden gyakornokot és tisztviselőt, hogy a főnök első és utolsó kívánsága: a feltétlen csend! Irodája egészen lent volt a Wallstreeten, ott, ahol az már megszűnt Wallstreet lenni. Itt, egy felhőkarcoló harminckilencedik emeletén rendezte be hivatali helyiségeit, ahol szinte ünnepi áhítat fogadta azokat, akik az agyonolajozott ajtón beléptek.