Megbékélés [antikvár]

Részlet a műből: "Nem hiszem, hogy van még az országnak olyan vidéke, melyet úgy fojtogat a szárazság, mint ezt, ahol az epesárga szikek úgy ostromolnák a porkáló barna homokot. Itt Illimányban az aszály krónikus nyavalya. A társulati csatornák, ezek az istenverte belek, tavasszal leszállítják azt a kis hólevet a folyamba és aztán esztendőn keresztül száradnak, még a béka is kiveszik belőlük. A délibáb, mely gyönyörű tanyákkal, kövér gulyákkal játszik, itt már egyenesen gúny s ezen a száraz ősz elején se akar szűnni. A parcellákra szabdalt határ süt s a parasztok éppúgy füstölögnek, mint a nyikorgó ráfú szekerek, melyek álmosan ballagnak a poros dűlőkön. - Ezen már az isten se segít - bökött Hajdu István is a krumpliföldek felé, ahol a leszáradt levelek csak úgy törcögtek a meleg szélben."