Megfizetek!/A pápaszem [antikvár]

Részlet az első műből: Gyáva! Gyáva! Gyáva! Éles, szenvedélyes hang kiáltozott, a megalázottság önkívületében. A fiu, haragtól reszketve, talpra ugrott és, egyensúlyát vesztve, az asztalnak tántorodott, mialatt görcsös iparkodással igyekezett eltitkolni a szégyen és megaláztatás könnyeit, melyek elhomályosították tekintetét. - Gyáva! - akarta kiáltani, hogy mindenki meghallja a teremben, de összeszorult torkából csak suttogás tört elő. Reszkető kézzel, ideges, lázas erővel kapkodta össze az asztalon szétszórt kártyákat, a szemben álló férfi arcába dobta s ereje végső megfeszítésével még egyszer dadogta: - Gyáva! Az öregebbek véget akartak vetni e méltatlan jelenetnek, az ifjabbak csak nevettek s készülődtek arra az egyetlen lehetőségre, mellyel az ilyenfajta veszekedések végződni szoktak.