Meghalt a pápa! [antikvár]

Szent Péter-bazilika, Vatikán A pápaválasztás éjszakája. A konklávé vége Azon a késő délután érezte meg először, hogy néhány napon belül meg fog halni. Baljós madarak repültek át a tér fölött, a halászgyűrű vágta az ujját, és az ég véres színt öltött. -Tegyük félre - szólt, de a hangja, amely rendszerint erős volt és magabiztos, most cserben hagyta, akárcsak a torka, amely kiszáradt és elszorult a rátörő érzelmek miatt. A tömeg, amely a téren hallgatta őt, akik a perzselő hőség ellenére is kitartóan álltak, megtapsolták, és énekelni kezdtek, megilletődve a pápából áradó kedyességtől. A szent ember a bazilika erkélyén állt, bíborosoktól körülvéve, feje tetején kis, fehér sapkával, nyakában egyszerű fakereszttel, s kezét kissé fölemelve a távolba nézett. A nap beragyogta egész Rómát. Az ég pezsgőszínűre vált. A szobrok, amelyek Bernini kolonnádjának tetejéről vigyázták a teret, némi árnyékul rávetültek a hatalmas tömegre, amely egészen a Via della Conciliazionéig állt, eksztatikusán ujjongva, kendőket lobogtatva és a nevét kiáltozva.