Megint a szerelem [antikvár]

Bárki azt hihette volna, hogy langyos szürkeségbe burkolózó, szellőzetlen, csendes lomtárba került, ekkor azonban megmozdult egy árnyék, alakot öltött, elhúzta a függönyöket, és kitárt minden ablakot. A nő - mert nő volt - gyorsan az ajtóhoz lépett, kiment, és nem csukta be maga után. A feltáruló szobát zsúfolásig megtöltötték a tárgyak. Az egyik fal mentén a technikai fejlődés bizonyítékai: fax, fénymásoló, szövegszerkesztő, telefonok. Ha ezek nem sorakoznak a falnál, az ember azt képzelhette, hogy színházi kulisszák mögé keveredett: egy életnagyságúnál jóval nagyobb, római nőt ábrázoló aranyozott mellszobor, álarcok, karmazsinvörös bársonyfüggöny, poszterek, kották vagy még inkább a valahai sárguló, porló eredetik hűséges másolatai közé. A szövegszerkesztő fölötti falon Cézanne Húshagyó keddjének óriási reprodukciója függött, elég megviselt állapotban: a közepén végighasadt, de celluxszal megragasztották. A nő a szomszédban energikusan foglalatoskodott valamivel: elmozdított tárgyak zörögtek. Aztán ismét megjelent, és körüljártatta tekintetét a szobán.