Megkerülhetetlen nem [antikvár]

Életem főhősét kerestem, tétován tapogatózva. Lawrence Ferlinghetti Ami lesz, az a virág. Egy virág, egy ártatlan virágszál. Miből gondolom, hogy az? Mert egyszerűen az. Kevés dologban vagyok biztos, de hogy ez a lány, akit azon a filmplakáton láttam - ártatlanság, abban igen. Amióta láttam, figyelő szemmel járom az utcákat, bámulom a hirdetőoszlopokat, lesem, hogy hol tűnik föl a méretes filmplakát bal felső sarkában az arca és az alakja. Bár nem lehet igazán ráismerni, mert eléggé elmosódott figura a képen, hiszen nem ő a főszereplő, hanem a sportoló amatőrből lett színjátékos amatőr, akinek ez már ki tudja hányadik főszerepe. És még az a színész sem igazán fontos, mert a jelenetfotóra még rá kellett ími a film címét meg a rendező és más közreműködők nevét. Egy idő múlva el is tűnt az oszlopokról, új filmek, új címek, új nevek jöttek, egy-egy magyar film plakátja csak kétheti halhatatlanságot kapott, aztán átragasztották, hiába keresgéltem. Minek is, hiszen mindegyiken ugyanúgy néz maga elé; nyilván szóltak a statisztáknak, hogy bárhová, csak a kamera felé ne bámuljanak. Az arc, az alak, a kétrészes zöld fürdőruha már csak emlékeim fotóalbumában jött elő, de onnét minduntalan. Nem akadt nap, hogy eszembe ne jutott volna, mit csinál, merre lehet, mivel foglalkozik, van-e barátja, hol