Megőrizlek [antikvár]

A könyvtest hullámos, gerince megtört, borítója kopottas.
Sírkövén csak ennyi áll: Eszti 1952-1970. Ami ezen túl van, az életet faggató iró dolga: felelni a nagykönyv kertelést nem tűrő kérdésére s azon túl a másikra: ki a tizennyolc éves, viruló szépségű és kedélyű kislány halálának oka? S a feleletet kereső író elindul abban a kisvárosban, amelyben Eszti él, örül az élet apró szépségének, s amelyben akadnak emberek, akik az ő örömét irigységből, rosszindulatból vagy egyszerűen csak pletykaéhes unalomból rosszra magyarázzák. De a kislány tragédiája nemcsak az ártatlanul halálba kergetett s a halálban is ártatlan ember tragédiája, hanem azé az emberé is, aki környezete álszemérmes előítéleteivel - a "felnőttek világával" - szembekerülve, nem képes e szembesítés terhét elviselni, s a megoldatlanként tornyosuló akadályok elől ugyanazzal a naiv "játékossággal" lép át a halálba, mint amely élete sok más egyéb cselekedetében is jellemezte. Igen, vannak dolgok, amelyekkel nem szabad játszani. Vannak pillanatok, amikor egy-egy cselekedet minősítését nemcsak önmagában, hanem a társadalmi látszataival, következményeivel együtt is vállalni kell. A nagykönyv kertelést nem tűrő kérdésére íme a felelős írói válasz.