Megszámláltattál... I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Szép kora szeptemberi napsütéses délután. Olyan ragyogó fény, hogy egy-egy pacsirta, megrészegülve a ragyogástól, föl-fölszáll, föl a tündöklő égbe, ott verdes pár pillanatig a kis szárnyaival, majd fejest bukik, le a magasból, elsuhan a föld fölött, hogy aztán újra fölszálljon, újra meg újra. Azt hiszi tán, hogy még nyár van. De zöld is még minden, a tarlók sárga pászmát fölverte a muhar, zöldes zománcként lepte be, teli szórta apró ingó rezedaszínű kalásszal, melyek között itt-ott, egy-egy megkésett pipacs ágaskodik karmazsin vörösen.