Megszámláltattál I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:Szép kora szeptemberi napsütéses délután. Olyan ragyogó fény, hogy egy-egy pacsirta, megrészegülve a ragyogástól, föl-fölszáll, föl a tündöklő égbe, ott verdes pár pillanatig a kis szárnyaival, majd fejest bukik, le a magasból, elsuhan a föld fölött, hogy aztán újra fölszálljon, újra meg újra. Azt hiszi tán, hogy még nyár van.De zöld is még minden, a tarlók sárga pászmáit fölverte a muhar, zöldes zománcként lepte be, teli szórta apró ingó rezedaszínű kalásszal, melyek között itt-ott, egy-egy megkésebb pipacs ágaskodik karmazsin vörösen.Az enyhe marosmenti dombokon, melyek egyfelől leszállnak a széles országútig, jobbról a réten túl pedig fölhasasodnak domborúan, - azokon is zöld a sok gyümölcsfa és a tetőt koszorúzó erdő. Még semmi sem jelzi a közeledő őszt, csupán a kecskerágó feslő gyümölcsei tűznek narancsszínű cseppeket a kissé fonnyadt lombba és csak a vérfabokrok pirosodnak kissé.