Megváltó bűn [antikvár]

Mario Puccinit tulajdonkép nem is kellene külön »bemutatni« a magyar közönségnek. A nevét bizonnyal sokan ismerik már: mindazok, kik úgy lesik a távol nevek! fellobogását, mint a pásztorok a csillagokat. Hisz egyike e név a legfényesebbeknek azok közül, melyek mostanában egymásután keltek fel az Appeninek felől. S aki a nevet nem ismerné: az megismeri az embert, az írót, ebből a könyvből, mely többet mond róla, mint amennyit akármilyen bemutatás vagy előszó mondhatna. Mégis Puccini, mint szerény és udvarias ember, ki egy társaságban először jelenik meg, ragaszkodik a formasághoz, hogy bemutassák; s engem tisztelt meg azzal, hogy e kedves feladat vállalására megkért. Nem térhettem ki a megtisztelés elől, mely nemcsak nekem szól. Puccini fontos ügynek tekinti művének magyar fordítását, s noha már az egész világon olvassák, a magyar olvasó legkevésbbé sem közömbös előtte. Puccini figyelemmel kíséri irodalmunkat - amennyire az fordításokból lehetséges - s magas véleménye van a magyar kultúra színvonaláról. Alig ismerek szellemet, kiben oly elevenen él az európai kultúra egységének tudata, mint benne.