Megyek egy kört az alvázon [antikvár]

A prózaíróról legtöbben azt gondolják, hogy egy puha testű, lengő tokás, esetleg arcszőrrel borított férfit jelenít meg sötét háttér előtt. Ez a nagy test ugyanis hatalmas nyugalmat kölcsönöz, biztonságba helyezi az olvasót, gondolhatják, sortűznél vagy tűző napon mögé lehet bújni, másfelől pedig, ha hitvány, silány prózával áll elő, akkor nem is kell az írásművészetét lehordani, elég lesz a fülébe suttogni: „Digi-dagi daganat / kergeti a halakat…”