Meliki [antikvár]

1630Sm (A muszlint naptár szerint 1039-1040) y erhat, a kiszolgált janicsár, aki idejekorán kényszerült elhagyni a Bektas-rendet, nyolc színtelen évet töltött Kurdisztán földjén, a Tigris mentén épült Moszul város török helyőrségében. Nyolc hiábavaló esztendőt, mely során az unalom, a fásultság olykor bűnökre sarkallta. Ott szokott rá a kávéra, a vízipipázásra, az italra, hogy elüsse a vánszorgó, lelket szaggató időt. Mehmet bég, a vilajet helyettes parancsnoka akkoriban a barátja volt, ha lehet így mondani, ámbár egy janicsár tisztet soha nem köthet érzelem senki irányába, még a parancsnoka felé sem. Mehmet, az elnyűhetetlen, kikezdhetetlen katona nem törleszkedett soha a hatalom felé, mindig ügyesen elkerülte, hogy beglerbégi rangra emeljék. Ó, egy tartományi kormányzó mindenkor számolhat azzal, hogy egy napon selyemzsinórt hoz neki a portáról egy képmutató kapudzsi basi. Elcsordogálnak az évek, jutottak Ferhat eszébe Mehmet bég szavai. „Meglásd, mindig meglep majd, hogy éppen mennyi idős vagy, és elcsodálkozol rajta - ó, irgalmas Allah, már ilyen öreg lennék!" s^ 7 -je