Melyik Erasmus kávéházban [antikvár]

Részlet: Például nem szívesen mondanám azt: az a nyomtatott szó, hogy „semmi", engem mindig arra a hangzásra emlékeztet, hogy „semmi". -Inkább arról van szó, hogy a kimondott szavak olvasáskor mintegy besurrannak. (Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások, §165) Előhang Volt egyszer egy ember*, aki kamaszkorában olvasta a tragédiát arról, miként jelent meg a trónteremben egy agg király, ahol három leánya az udvar figyelmének középpontjában várakozott rá; miként kérdezte meg őket, melyikük szereti a legjobban, hogy minél hatalmasabb földdarabot juttathasson nekik a birodalmából; hogyan engedelmeskedett neki a két nagyobbik, és hogyan makacsolta meg magát a legkisebb, Cordelia. Midőn idősebb lett maga is, és három leánya született, a történetet még nagyobb figyelemmel és csodálattal olvasta; mert az élet háromfelé osztotta, ami a kamasz képzeletében még szétválaszthatatlan egység volt. Minél öregebb lett; és minél nagyobbak lettek lányai, gondolatai annál gyakrabban szálltak vissza ehhez a tragédiához; lelkesedése mind hatalmasabb lett, és mind kevésbé értette a történetet. Végül mindennél fontosabb lett számára. Lelkének legfőbb kívánsága volt, bárcsak szereplője lehetne azoknak az * Jelen fejezetet Sörén Kierkegaard Félelem és reszketés c. esszéjének „Előhang"-ja ihlette; Rácz Péter fordításából néhol szó szerint vettem át (Budapest: Európa, 1986, pp. 14-21). Felhasználtam még Vörösmarty Mihály Lear- és Arany János Hamlet-fordítását, sőt egy helyen a Téli regéből is idéztem, Kosztolányi Dezső tolmácsolásában (Shakespeare összes drámái, IV, Színművek, Budapest: Európa, 1988, p. 695).