Mélyzuhanásban [antikvár]

Nagyon szerény verses füzetet tart a kezében az Olvasó, Vörös József utolsó üzenetét, aki fájdalmasan korán távozott közülünk, akinek a szíve nem bírta tovább elviselni a körülötte lévő embertelenséget. Kihűlt a szíve, mely a meleget, a megértést kereste az emberek között, és ugyanezt a meleget óhajtotta volna tágabb környezetének, a magyar hazának is. Ehelyett a romlásra ítéltetettség jegyeit látta mindenütt. Az efölött érzett keserűséggel áldott-vert őstehetségek jegyeit viselte magán, ezt kapta a Sorstól.Ez a néhány vers, csupán egy vékony füzetecskére való, a könyvespolcán elfektetett notesz lapjain bújt meg. Már nem rendezte őket kötetbe, magam fedeztem fel a napokban ezeket az írásokat, onnan, a könyvespolcról üzennek most az Olvasónak. Tudtam, nem szabad hagyni, hogy elvesszenek ezek a versek, mert mindenkinek szólnak. Nem kerülhettek már be az ÜZENET című , tavaly a Könyvhétre megjelent posztumusz kötetébe, így kérem az Olvasót, fogadja szeretettel második posztumusz kötetként a MÉLYZUHANÁSBAN című versesfüzetet, most már valóban utolsó üzenetként, mert ott, ahová eltávozott, nem születnek újabb üzenetek.