Mendemondák [antikvár]

Hugo Claus a belgiumi flamand irodalom legjelentősebb alakja, több alkalommal Nobel-díjra is előterjesztették. Regénye a mai Belgium társadalmáról rajzol szatirikus képet. Központi figurája René, aki lázadó kamaszkora megoldhatatlan problémái elől menekülve zsoldos katonának áll Kongóba, a nemrég függetlenné vált gyarmat még mindig működő belga hadseregébe. A regény az ő hazatértével indul, megmutatva, hogy a fiúnak nincs módja beilleszkedni többé a kisváros közösségébe, ahol az ő megérkezése után rejtélyes betegség kezdi szedni áldozatait. E betegség metafora is: René a feldolgozatlan, gyarmatosító múltat jeleníti meg a kisember számára, azt, amire nem szívesen emlékezik. Az egykori zsoldos életének felvillantott szilánkjai - asszonyok, gyerekek, ártatlan emberek lemészárlása - valóban kínosan érinthetik a közösséget, amely a könyv tulajdonképpeni főszereplője: minden egyes fejezet más- más szereplőt szólaltat meg, az időnként felbukkanó "mi" a kisváros maga. A rövid szakaszok magukkal sodorják az olvasót, újabb és újabb rejtélyeket tárva elé, míg a történet el nem éri csúcspontját Marie, az Afrika mélyén élő majom és René rituális, allegorikussá növő szerelmi jelenetében. - A regény a Joseph Conrad-i hagyomány méltó folytatója.