Menekülés [antikvár]

Részlet a könyvből: "1956. november 19-én, hétfő este határoztam el, hogy elmegyek Magyarországról. Elhatározásomban nagy szerepet kapott Apró Antal miniszterelnök-helyettes, az akkor megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. Nem mintha személyesen ismertem vagy valaha találkoztam volna vele, mégis jelentős hatással volt az életemre. Talán furcsán hangzik, de ő biztatott arra, hogy távozzam a szülőföldemről! Hogy teljesen világos legyen a dolog, egy kis háttér leírására szükség lesz, hogy ezt sikerüljön megmagyaráznom. 1945-ben a magyar zsidóság a Vörös Hadseregnek köszönhette az életét! Már aki ki tudta várni őket, mert a német nácik és magyar szövetségeseik mindent megtettek, hogy írmagunk se maradjon. A hatalmas kezdeti lelkesedés után, amivel a felszabadítóinknak adóztunk, idővel egyre világosabban éreztük a sztálini önkény e - nyomását és pusztító szándékát, ami ránk, zsidókra sokkal nagyobb erővel hatott, mint az ország többi lakóira. Pedig ekkor már nekik sem volt aranyéletük. A „kulákok" nyomorgatása, majd a felemelt „5 éves terv" alaposan kizsigerelte Magyarország egész lakosságát. Az élelmiszer és sokféle közszükségleti cikk hiánya jelezte az akkori politika csődjét, amit „kitelepítéssel", kivégzésekkel és koncentrációs táborok létesítésével súlyosbítottak. Globálisan ez a hidegháborút jelentette, ami egyes helyeken melegháborúvá változott."