Menekülő igazság [antikvár]

Részlet a könyvből:Kedves barátnőm,mire Maga ezt a levelet megkapja, ha ugyan megkapja egyáltalán, én már nem leszek Amerikában. Ez bizonnyal annál inkább meglepi majd, mert tudja, milyen nehézségek árán kerültem ide, mennyi utánjárásba, kérvényezésbe, türelembe került, amíg az okmányokat megszereztem, amelyek megengedték, hogy az ígéret földjére lépjek. Visszagondolok arra a napra, amikor a hajó korlátjának támaszkodva megpillantottam a Szabadság szobrát és mikor ugyanazt az ujjongást és megrendülést éreztem, mint mellettem és előttem annyian és elmosolyodom: milyen régen volt ez mind, hogy eltűnt a semmiben. Hiszen az egész eddigi életemet lezártam!Mégis jól esik, hogy amikor közömbös idegenként elindulok, nem mint koldus hagyok itt mindent, hanem bőkezű fejedelem módjára. Hogy Isten kifürkészhetetlen jóvoltából és a véletlen különös játéka folytán távozóban megajándékozhattam azokat, akikhez tartoztam, akik között az életem eltelt, a legnagyobb ajándékkal, amelyet ember adhat, megvilágosíthattam őket: vakító gyémántként eléjük tárhattam létük értelmét.