Ménesi út [antikvár]

Tíz-tizenöt éve forgatom a gondolatot, hogy megírom regénynek, de bujkáltam egyre a feladat elől, úgy éreztem, nem érek fel hozzá. Hiszen mindent szerettem volna belezsúfolni abba a könyvbe: tényeket, dokumentumokat, emlékeket és érzelmeket, adatszerű történeti hűségét és adatokon túllépő írói hűséget. Most már tovább nem halogathattam a munkát nem azért, mert éreztem, hogy megértem rá, hanem mert szorított a múló idő: mi voltunk az utolsó kollégista nemzedék, ha mi nem mondjuk el azt, ami velünk és bennünk megesett, helyettünk már nem mondhatja el senki.