Menj Amerikába! [antikvár]

Világéletemben nagyvárosi gyerek voltam. Negyvenéves magyarországi pályafutásom során a belvárosi bérlakásból az őrmezői lakótelepen át a Rózsadombig jutottam el, méghozzá a nehezebbik úton, ahogyan a hülyék teszik: agyondolgoztam magam. Aztán Los Angelesbe kerültem, de az elegáns Beverly Hills és a korlátlan lehetőségekkel ámító Hollywood számomra a kudarcok színtere volt. Kaliforniai éveim során sokat dolgoztam, amikor dolgoztam, még többet munkanélküliként tengődtem. A végén Rózsadomb helyett Korea-townban kötöttem ki, ahol minden olcsó, a lakásbérléstől kezdve az emberéletig. Bár sok barátnak hitt ismerősöm határozottan lebeszélt arról, hogy otthagyjam a napos Kaliforniát és a világvárosi nyüzsgést, három évnyi Los Angeles-i kallódás után elfogadtam egy kolorádói kisvárosban adódó munkalehetőséget. A marasztalók érve, a being at the right time at the right place, azaz a megfelelő időben a megfelelő helyen lenni, rossza tanácsnak bizonyult. A nagyváros adta nagyobb statisztikai esély ellenére rossz helyen és rossz időben vártam, hogy rám mosolyogjon a szerencse.