Mennyei mosoda [antikvár]

Gondolatok a IX. szimfónia közben Minden pap életében fontos pillanat, amikor elérkezik élete első jubileumi állomásához, az ezüstmiséhez, mely szolgálatának első 25 évét foglalja keretbe. Az ezüst - fehér, hűvös csillogása - az ókortól kezdve ott volt a hatalmasok legféltettebb kincsei között, verettek belőle pénzt, ékszert, majd később tükörként használták az üveggel együtt. Aki beletekintett, önmagát láthatta viszont, olyan egyedi és azonos módon, ahogy másképpen nem lehet. Az ezüstmise azért az első ünnep a papság számára, mert a tettekben és az eredményekben egy fiatal ember szolgálata tükröződik - erejével, hitével és lelkesedésével jó szembesülni. Majd következik az arany, a gyémánt - értékesebbnél, értékesebb elemek -, melyek az ember életét és szolgálatát mutatják. Minél többet tud a pap vagy szerzetes, annál értékesebb módon jelenik meg élete a jubileumok ragyogásában. De a kor előrehaladtával csökken az erő, az értékes élet már csak a múlt emlékeiből él! Nem mert elkopott, hanem mert beérett.