Menyasszony gyászban [antikvár]

Előkelő fogat hajtott fel Bergen konzulnak a Licentstrassen levő kis palotája elé, A két almásszürkét az egész utca ismerte. Á fogat két ajtaja mellett ilyenkor mindég egy pár nyomorék koldus* törődött öregasszony és fázós, sápadt gyerek verődött össze, akik a nagyságos asszonyt várták. Mert mielőtt elhajtatott, mindenkinek juttatott valami kis adományt; senki sem várt hiába.A sötétszürke libériába bujtatott kocsis feszesen fiit a bakon, s itt-ott belecsípett egyet az ostora hegyével a két almásszürke szügyébe vagy a hátába, ha azok valami kis neveletlenséget követtek el. A kocsis méltóságteljes magatartásából kirítt, hogy tudatában van annak, milyen előkelő uraságnak a szolgálatában áll. Végre megnyílt a kis palota kapuja A fényes réi-Teretek megcsillogtak rajta. Idős hölgy lépett ki a kapun fekete selyembe öltözve. Belekapaszkodott egy szép. fiatal nő karjába. Ez szintén talpig feketébe volt öltözve. Adományokat osztogattak mind a ketten, s a szegények egy Isten fizessé"-vel köszönték meg. Inai követte őket. köpönyegekkel takarókkal, mögötte a szobalány egyik karján örökzöld koszorút másikon kis virágoskosarat vitt utánuk. A fiatal hölgy besegítette az öreg dámát a kényelmes fogatba, majd ő is utánaszállt. Az inas megigazította lábuk alatt a párnát s begyűrte a meleg kocsitakarót. A szobalány a hátsó ülésre helyezte a koszorút meg a virágokat.Az öreg dáma barátságosan intett a fejével, hogy minden rendben van, Az inas felkapaszkodott a bakra