Merengő sziv [antikvár]

Abban az időben, mikor a könyv írója ifjú volt, azaz az 1880-ik esztendő táján, a modern élet egyhangúsága és jelentéktelensége volt a megfigyelő irodalom hitvallása. A könyvek egész sorozata igazolja, hogy milyen bénító hatással volt ez az előítélet a legnagyobb és legértékesebb tehetségekre. Annak az iskolának az írói és dramaturgjai a valóságos élet igazi tükrének csak azokat az elbeszéléseket tekintették, melyekben nem történik semmi, és azokat a színdarabokat, amelyekből hiányzik minden cselekvény. Ma különösen a nagy világháború után, egy ilyen művészeti hitvallás teljesen érthetetlen azok szemében, akik átélték ezt a katasztrófális időt. Mindamellett ez a felfogás akkor nagyon komoly irányt képviselt. Megfelelt annak a mindennapi élettapasztalatnak, melyet egy - úgy tetszett akkor, hogy megingathatlan alapokra épült társadalom tárt a szemünk elé - egy olyan társadalom, melynek átalakulását sohasem tudták volna elképzelni. Az 1914 után évek krónikása az 1880-as íróival ellentétben még hosszú ideig nem fog egyebet látni maga körül, mint a mérhetetlen földrengés által megrendült emberi életet. Milyen hasonlat illenek jobban egy ilyen erejű rázkódtatáshoz? Következményei is megmérhetetlenek csaknem minden népek birodalmában. Az anyagi világban kézzel foghatók és szédületes gyorsasággal jöttek, az intellektuális életben nem annyira szembeötlők,, de nem kevésbbé jelentőségteljesek és mélyrehatók. Még az érzelmi világot is megzavarta a rázkódtatás ereje. Ilyen képet ír le ez a történet.