Meráni hegedű [antikvár]

Borító és lapélek foltosak.
Mint a meráni hegedű, mit Michael Bruhn önkéntes hurcol magával országokon, háborún, téren, időn át, úgy szól hozzám ez a könyv, kelt bennem válaszhanzatokat. Mint Goethe fénytanába, klasszicista szigor szerinti legtökéletesebb téridomba, gömbbe - az életet ravaszul a létbe - kényszerített, férfimód leltározott és összegzett emlékek. Az én legmélyén zengő ős-szöveg, mi nem tudja az időt, szervesedve gömbbé két párhuzamos közt. Ám ezek a sugallatok és érzetek legyenek bármilyen lényegesek, a leglényegesebbet födözik el: hogy a holt rendet magáról levedlő valami leppeg itt a könyvoldalakon. Az eleven átváltozás, írónak-fordítónak, a magyar, a német s talán az örmény szójelek avatottjának elegáns demonstrációja, íme! A mindenhze tisztázott viszony megteremtődése szemünk előtt! Megrendítő élményt ajánlok e könyvvel az olvasónak.