Mesék Ninonnak [antikvár]

Itt vannak hát, drága barátnőm, ifjukorunk e fesztelen meséi, melyeket kedves provence-om rónáin regéltem neked és amelyeket figyelő füllel hallgattál, miközben tekinteted a távoli dombok elhúzódó kék vonalát követte. Májusi estéken, mikor a föld és az éj lassan belesemmisül valami végső békébe, odahagytam a várost és kisétáltam a mezőkre: az indákkal és gyalogfenyővel borított dombokra, vagy a decemberben oly sebes folyású, a szép napokban oly csendes patak partjára, vagy pedig valamely eldugott zugába a déli izzástól langyos síkságnak, melynek sárgás és vöröslő foltokban terjengő földje vékony égő mandulafákkal, szürkébe játszó vén olajfákkal és a földön tovakúszó indáikkal összekapaszkodott szőlőtőkékkel van beültetve.