Mesék, történetek és költemények prózában [antikvár]

Részlet a könyvből: Magasan a város fölött, karcsú oszlop tetején állt a boldog királyfi szobra. Tetőtől talpig be volt aranyozva a finom aranyból vert vékony levélkékkel, két ragyogó zafírkő volt a szeme, és nagy, piros rubintdarab tündökölt a kardja markolatán. Csodálták is ám nagyon a királyfit. - Olyan szép, mint valami szélkakas, - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, a ki azt óhajtotta, hogy híre keljen művészi ízlésének; - csakhogy nem egészen olyan hasznos, - tette hozzá azon való félelmében, hogy kétségbe ne találják vonni gyakorlati értékét, a minek a hiányával igazán nem lehetett volna vádolni őt. - Miért is nem vagy olyan, mint a boldog királyfi? - kérdezte egy érzékeny lelkű anya kicsi fiacskájától, a ki nyafogva kérte tőle a holdat. - A boldog királyfi sohasem nyafog semmiért. - Örülök, hogy van a világon valaki, a ki egészen boldog, - dünnyögött magában egy csalódott férfiú, miközben bámészkodva nézte a csodálatos szobrot.