Mesél az ablak... [antikvár]

Részlet a kötetből: Mesél az ablak... Kevésablakos, földszinti családiházak birodalmában, a hangulatos, levendulaillatu, már halálraitélt, bájos Tabánban lakik a szikártermetü vitézvári Nemessy Andor, a már nyugállományban élő államtitkár, aki évtizedek során - már hűvös korahajnalon, a napsugár mindennapi születésekor, valamint langyos estéken, amikor halkul az élet zaja, - végigsétálja az egykor szépkövezetü, meghitt, bizalmas utcácskákat. Ismeri is valamennyi háznak lakóját és azok titkait, sőt ismerte azoknak, immár nagyrészt a közös öröklakásba költöztetett elődeit is. Egyik, virágtalan, ötablakos házban élt egykor legjobb barátja, kinek szénfekete szemű Giza lánya most éli özvegységének végső gyászidejét. A megigéző nézésű özvegy ablakai későn szokták beengedni a friss levegőt. Akkor takarítja lakását a feketeruhás, hallgatag szépasszony. Odább, a domboldalon lejjebb, csillog üdetisztaságban a koros özvegyasszony frissen meszelt házacskája. Mindössze kétablakos babaház, melynek falairól a tetőig felszaladt, sokszinü, bűbájos illatot lehelő virágocskák üdvözlik az arrahaladót. Erre szeret járni a keményléptű Nemessy Andor, ahol már az első verőfény szorgos kézimunkába mélyedve leli az angyalarcú Elzikét, hogy kis kacsói megszerezhessék kettőjüknek élelmét, meg az adót és a napigondokat eloszlató pénzt. Erre az ablakra néz legszívesebben az államtitkár, mert itt nemcsak szorgalmas angyalt lát, hanem a babaarc mellett kis cserépben szerény virágocska is nyílik. Olcsó, mert drágára nem futja, de illatos, mint a társnője. E két ház között csinos tisztaszobát szellőztetnek már ilyenkor.